Hajrá lányok!

Mit lehet ehhez hozzátenni? A címben minden benne van.

Sajnos, ez nem sikerült... ::-(((

Nem sokon múlt végül is. De úgy fest, az utánpótlás biztosított. (Főleg Kovacsics Anikóra gondolok, de elég sok fiatal van rajta kívül is.) És azért az első csalódás után azért az ezüst is nagyon szépen csillog.

http://sportgeza.hu/kezilabda/2009/05/09/a_gyor_szetvedekezte_a_viborgot_a_bl-donton/

Általában jelemző a magyar sportújságírásra a túlzás, most az index szenzációra törekvő címadását leszámíva. Miért kell 2 gólos előnyt nagyra tartani? Az semmi...
Valahogy mindig azt érzem, hogy egy-két csapatra ráterhelődik hirtelen az országos rohadt nagy elvárás, ezzel már évtizedek óta párosul a sportújságírók ostobasága, hogy kikiáltják a magyar csapatot abszolút esélyesnek, aztán jön a keserű csalódás.

Hozzáteszem, hogy ez a konkrét meccs sztem nem a keserű csalódások kategóriája sőt, de voltak ilyenek (6:0 Szovjetunió, világ legjobb csapata Mezeyék, stb...). Miért kell ez?

Ezt kérdezed egy olyan országban, ahol Egerszegi Krisztinától meg lehet kérdezni egy olimpiai döntő után, hogy dolgozza fel azt az eszméletlen kudarcot, hogy "csak" második lett? Hát igen, Magyarországon, ahol mindenki a tökélyre törekszik, nehéz is ezt felfogni...

Egyébként ha azt nézzük, hogy a magyar sportolók mennyi támogatást kapnak... A világ (egyik?) legerősebb vízilabda bajnoksága a magyar, mégis nem jönnek a játékosok, hanem mennek, nemhogy Olaszországba, de még Szerbiába, Horvátországba is. A hokisok erőn felül teljesítenek, ráadásul viharos ellenszélben. A dán női kézilabdával nem sokan veszik fel a versenyt, mi igen. De ha nálunk is annyi pénz lenne rá, mint ott, unalmasak lennének a nemzetközi versenyek.

Jajistenem, csak a pénzzel ne gyertek!
A nagy klasszisaink sem elsősorban a pénzért hajtottak, hanem a sport szeretetéért, a sikerért.
Papp Lacinak, sőt Fekete Lászlónak sem kellett hiper-szuper modernül felszerelt konditerem!
Pénz meg van ma is, nem kell éhezni egyetlen élsportolónak sem!

Tény, hogy el vannak kapatva a sportolóink, de rosszul.
Ellenség van és nem ellenfél, akit megalázni kell a győzelemmel és ezzel a sport lényege sikkad el.
Ezért van, hogy megalázó, ha valahol nem nyer magyar, vagy saját csapat.

Nem ismerik már a fair playt, az ellenfél tiszteletét és főleg nem a sport szeretete, hanem a győzni akarás dominál, mintha ettől függene sok szurkoló önbizalma.
A sport nem erről szól, a sport nem ilyen...

Még valami.
Szomorúnak tartom, mikor egy meccsről csak annyi marad meg, hogy győztünk, vagy vesztettünk.
De milyen volt a meccs? Nem lehet élvezni magát a játékot?
És miért akkora baj, ha az ellenfél játszott jobban, ha ettől egy remek játékélményben lehet része az embernek?
Nem azt mondom, hogy népünnepély legyen egy vereség - de azt igen, hogy a játék milyensége is szóba kerüljön.

Amikor én versenyszerűen sakkoztam, ha kikaptam is, de mindent beleadtam és túljátszottak, akkor is megelégedettség volt bennem. Mert szerettem játszani.
Persze, jó győzni, de még jobb jó játékot játszani. És ha jó az ellenfél, akkor a győzelem nagyságrendekkel nagyobb, de a vereség sem tragédia.

... tudodm, tudom, megint hemzsegek a közhelyektől... :-/

Hát igen... :-))) Az, hogy a "pénz" szóra mérlegelés nélkül zsigerből ugrasz, az bizony az.

Persze, hogy klasszisaink nem a pénzért hajtottak, de a pénzt nem is azért említettem, mert ha több pénzt tehetnének zsebre, akkor jobbak lennének.
Az eredményesség nemcsak az igyekezeten múlik, hanem a háttéren, a táplálkozáson, sérülés esetén azon, hogy mennyi idő alatt tud meggyógyulni, mennyien vannak, akik segítenek, esetleg aládolgoznak stb. Ez pedig mind pénzbe kerül. Ha Papp Laci ilyen sikeres volt így is, hová juthatott volna profi körülmények között!

"Amikor én versenyszerűen sakkoztam, ha kikaptam is, de mindent beleadtam és túljátszottak, akkor is megelégedettség volt bennem." Jogosan. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lányok is azt érezzék, jó munkát végeztek és igenis, nagy dolog amit elértek, és remélem, a környezetük is ezt sugározza feléjük. De a szurkoló azért még szomorú és ez nem a teljesítmény elismerésének a hiánya.

"Tény, hogy el vannak kapatva a sportolóink, de rosszul.
Ellenség van és nem ellenfél, akit megalázni kell a győzelemmel és ezzel a sport lényege sikkad el.
Ezért van, hogy megalázó, ha valahol nem nyer magyar, vagy saját csapat."
Csodálkoznék, hogy ha ezeket a mi hozzászólásainkból bírtad volna levonni. De ha nem, akkor hogy jönnek ide?

Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki itt általános sportújságban írottakra céloz.
Nem egyszer olvastam olyan cikk címet: "x csapat lealázta y csapatot". Ilyenkor mindig kiakadok.

Érdekes, hogy a régebbi olimpiai bajnokaink zöme hátrányos helyzetből lett ami lett - ugyan még mivel érhettek volna el többet jobb anyagi háttérrel?
Gondolok itt pl. Székely Évára...

Ugyanakkor hány jobb anyagi háttérrel rendelkező sportoló nincs sehol a nemzetközi élmezőnyben?
Gondolok itt elsősorban a labdarúgásra.

Viszont a sportnál már igencsak taszít, hogy a dopping mennyire eluralkodott. Hogy bennfentes szakértők szerint nem lehet az élvonalba jutni nélküle.
Persze, ez is pénz kérdése, ha ezt vesszük alapul, akkor tényleg fontosak az anyagiak... :-/

Egyébként teljesen más egy vereség miatt szomorúnak lenni és megint más összeverni miatta a fél várost, vagy a versenyzőket.
Ezt megint nem a jelen témára, hanem általában írtam, mint gyakori jelenség, ami jelzi, hogy mennyire nem a sport a főszereplő.

Néhány cikk cím a lealázásról:

http://szoljon.hu/orszag-vilag/sport/rovatok/sport/081025_az_ellovas_debrecen_biztosan_nyert_a_vendeg_honved_ellen_a_labdarugo_soproni_liga_12._fordulojaban._185136

http://www.hunvista.net/2009/04/26/jenson-button-harmadszor-is-lealazta-a-forma-1-mezonyet/


... de nem sorolom, ha a Googlebe bepötyögött, hogy lealázott és sport, akkor több oldalnyi link jön fel...

Ha arról akarok olvasni, bepötyögöm, de ebben a topicban éppen a győri kézilabdázók fantasztikus teljesítményéről esett szó, semmiféle lealázásról, meg ilyesmiről nem.

"mivel érhettek volna el többet jobb anyagi háttérrel?" Ki tudja?

A labdarúgók jövedelmét az úszókéval összehasonlítva nyilván más és irreális eredmény jön ki, de hasonlítsd össze labdarúgókkal, az többet mond.
A jó anyagi háttér nem az, amiből te már jól meg tudnál élni. Megint hangsúlyozom, nem fizetésekről beszélek. Egy nyugati labdarúgó sérülés után negyed annyi idő alatt újra játékra képes, mint egy magyar. Egy nyugati klub játékosának semmi más dolga nincs, mint játszani., ha szükséges, még a postát stb. is elvégzi helyette valaki, van rá ember. Az utánpótlás játékosok is a profikéhoz hasonló körülmények között készülnek és játszanak. Épp a napokban mesélt egy ismerősöm, hogy egy olasz kisvárosban, ahol dolgozott (szóval nem valami sztárcsapat környezetében) városszerte állnak a műfüves pályák, amelyeket este kivilágítanak és a város apraja-nagyja jár oda focizni.
Nálunk sok klubnál a centerpályán még edzést sem tartanak, mert kímélni kell. Az ifik salakon és kispályákon edzenek stb. A körülményekben fellelhető különbséghez képest a teljesítmények közti különbség szinte elhanyagolható.

Hát, nem tudom.
Lehet, hogy jó pénzért negyedannyival korábban játékba áll - de kérdés meddig? A látszat javulás nem gyógyulás.
A gyógyulás meg nem csak pénz kérdése...
Szóval nekem általában a sport szemléletével van gondom.

De nem akarom én kisebbíteni a győri lányok teljesítményét, természetesen én is drukkolok nekik, ha nem is mindig sikerül a veretlenség.

Épp gyógyulásról beszélek, természetesen. És az is természetes, hogy nem a pénztől gyógyul meg, hanem a legmodernebb és leghatásosabb eszközöket pénzért lehet megvenni.

Olyan butaság a pénzről papolni, miközben nyilvánvaló, hogy a pénznek nem magfának van értéke, hanem annak, amit általa el lehet érni. Ha te színházba, moziba mész, utazol, olvasol, minden alkalommal pénzt adsz érte, és bizony pénz nélkül nem jutnál hozzájuk. Próbáld csak ki! Ezt a tényt nem cáfolja az sem, hogy vannak fontos dolgok, amiknek az eléréséhez nem kell pénz.