Gondolkodó
Tudomány A világ megismerhető titkai

Mekkora a Világegyetem?

Balogh

Ezt senki nem tudja, legalábbis anyagi szempontból. Ugyanis az anyag meghatározhatatlan filozófiai fogalom. A tudományos megítélések tekintetében is különbözők az elképzelések, de a Világegyetemet egységesen gömbszerűnek gondolják, melynek építő elemei a galaxisok, ill. azok halmazai. Arról azonban sincs egységes kép, hogy hány galaxis lehet az általuk megadott térben. Az 1970-es évek elején mintegy 30 milliárd galaxist gondoltak, de Fodor Lajos István 1979-ben csupán 10 milliárdot írt, Hawking ellenben 1982-ben több százmilliárdot, Sagan 1996-ban kereken 100 milliárdot. Mivel a galaxisokról számot senki nem adhat, ezért a számszerűsítések is ellentmondásosak. Több százmilliárd és tízmilliárd elképzelés versenyez egymás ellen? Ez túl nagy eltérés, ezért ez nem vall sem hitelességről, sem egyetértésről.

Földünkről látható, táguló világkép azt a középkori nézetet sugallja, hogy mi vagyunk a Világ közepén, ahonnan az ősrobbanás mindent szétvetett. Természetesen ez kizárt, ezt a tudomány is tagadja, ugyanakkor a Világegyetemet olyan gömbszerűnek vallja, melynek 10-14 milliárd fényév a sugara, tehát van közepe. Ha pedig nem a középpontban vagyunk, és attól való távolságunkról sincs semmi ismeret, milyen elvre alapozzák a csillagászok, hogy ekkora sugarú a Világegyetem?? Hisz már ez a tény önmagában lehetetlenné teszi sugarának becslését. Arra meg pláne nem alapozhatnak a csillagászok, hogy ma ilyen távolságból érkezett fényt látnak, mert ők jól tudják, hogy a fény bármely objektum régmúltbeli helyét és állapotát mutatja, ahonnan elindulva milliárd évek után érkezik hozzánk. Sőt amíg úton van, az alatt az objektumok is legalább 200 000 km/mp sebességgel tovább száguldanak a tágulási elmélet értelmében. Ezekből nyilván való, hogy nem ott van a Ve. határa, ahonnan ma a legtávolabbinak ítélt fény elindult. Ezt a tényt miért hagyj a tudomány figyelmen kívül azokban a közlésekben, melyek pl. így szólnak: „Az eddig megismert legtávolabbi objektum 14,5 milliárd fényévre van földünktől”. Vagy: „Kiderült, hogy az 5,58-as vöröseltolódás 13,5 milliárd fényév távolságnak felel meg.” Miért nem teszik hozzá, hogy csak milliárd évekkel ez előtt voltak ott ezek az objektumok? Hisz e felsorolt ellenérvekből az következik, hogy a Ve. sugarát legalább 25 milliárd fé. –re kellene becsülniük, és belátni, hogy a keletkezési elmélet szerint a „gyermek idősebb az apjánál”.

Bátran jelenthető ki, hogy a csillagászok egyáltalán nem tudják, mekkora a Világegyetem, mert erre semmiféle bizonyítékuk nincs. Ők egy felfúvódó luftballon felületére rajzolt pettyek-nek egymástól való távolodásával illusztrálják, hogy az ősrobbanástól fogva hogyan tágult ki a Világegyetem? Ez a mutatvány nem mást ábrázol, mint a téves Hubble-féle elmélet látóterét. Weinberg is ebben gondolkodott ezért írja: „A Világegyetem tágulása egyöntetű és izotrop, benne ugyanaz az áramlási kép tárul bármely galaxisban levő megfigyelő elé”. Csakhogy ha egy más látótérbe helyeznénk magunkat, a luftballon modellel nem szemléltethetnénk az egész Világegyetemet, hanem csak egy másik látóteret. Ennél fogva a mi látóterünkre sem igaz a mutatvány.

Ezekről a valótlanságokról maga az olvasó is igen egyszerűen meggyőződhet. A meggyőződés eszközéül fogjunk egy papírt és rajzoljunk rá egy nagy kört, mely az Univerzum határát, jelenti. Ez után ezen belül, tetszőleges helyen rajzoljunk egy kisebb kört, mely azt a látóteret mutatja, melyben áll egy megfigyelő, akitől minden irányba egyforma sebességgel távolodnak a galaxisok.

Ha a megfigyelő a jelenleg ismert térnek a határa közelébe helyezné át magát – persze ilyen határ nincs – akkor szélső csillagokat kellene látnia, nem pedig minden irányba való távolodást. Azt hiszem ez vitán felül áll. Semmi joguk nincs a csillagászoknak azt állítaniuk, hogy ekkora a Világ. Tehát nem fogadná ugyanaz a látvány a megfigyelőt. Ha pedig valóban ilyen látványban lenne része, akkor eddig nem sejtett, újabb 10-15 milliárd fényévnyi távolságok tárulnának elé, leseperve minden eddigi képzelgést.

Nyilvánvaló, hogy ennek figyelembe vétele nélkül semmiféle becslést sem lenne szabad tenni a jelenlegi látótérre alapozva, és ilyet elhinni is felettébb naivság volna.

Érdemes áttekinteni, hogyan bővült a csillagászok ismeretében a Világegyetem mérete? Ezt kezdhetnénk Davies számításánál, amikor szerinte a Világegyetem 10 a –33-on cm átmérőjű volt, de ezt a komolytalanságot felejtsük is el. Folytassuk Keplerrel aki 60 milliószor akkorának gondolta a Ve. sugarát, mint a Föld sugara. Ez 2553 Föld – Nap távolságnak felel meg. Ezt a távolságot a fény nem milliárd évek alatt, hanem csupán 362 óra alatt futná be a 300 000 km/ mp sebességével.

1936-ban a Mount Wilson távcsövel még csupán 260 millió fényév volt a belátható tér határa, melyet 1946-ban a palomárhegyi 5 méteres reflektor 10 milliárd fényévre tolt ki. Jelenleg a VLT 4x8,2 m-es ugyancsak tükrös távcsővel, és a KECK I-II reflektorokkal kb. 15 milliárd fé. távolságokból végezhetők észlelések. Ez minden képpen figyelemre méltó különbség a Kepleri becsléshez képest. A csillagászok számára ez intő tanulság is lehetne, hogy az óhajtott, szélső csillag meglátása eddig is mindig „elment” a szemük elől, és bármilyen leendő műszer elől is el fog menni. Én olvasóként kijelentem, – amint tettem ezt a VLT felszerelése előtt is, hogy a most tervezés alatt levő, Ausztráliában, vagy Afrikában felszerelésre kerülő 3000 antennából épülő rendszertől se várják, hogy szélső csillagokat fognak látni. Ez hiú ábránd, bár a terv szerint minden eddigi műszer teljesítményét ötvenszer fogja felülmúlni. Mi várható tehát e hatalmas berendezéstől?

Jelenleg a csillagászat-tudomány legnagyobb gondja, hogy miképpen gyorsulhat a Ve. tágulása? Hisz Weinberg szerint a tágulás az ősrobbanás erejétől származik, melynek értelmében, sőt az egyetemes tömegvonzás értelmében is lassulnia kellene. E jelenség magyarázatára valami rejtélyes antigravitációs hatásra gyanakszanak, a helyett, hogy a fény frekvenciavesztésében keresnék az okot. Számukra talán az lesz az első meglepetés, hogy az eddigieknél is jóval nagyobb vöröseltolódásokat fognak mérni, melyek alapján még gyorsabb tágulást kell feltételezniük.

Véleményem szerint a nagy távolságokból érkező elektromágneses hullámok is fáradnak, és a Doppler-elven felüli vöröseltolódást mutatnak melyről nem vesz tudomást a csillagászat, jóllehet ennek mértéke is kimutatható lenne a csillagfényekből. (Erről szóló dolgozatom megtalálható a www.freeweb.hu/bjk honlapomon.) Ha ezt a felvetésemet valakinek sikerülne bebizonyítania, az nem mást jelentene, mint azt, hogy nem is tágul a Világ, és így ősrobbanás sem volt.

Ez a felismerés ha késik is, de előbb-utóbb be fog következni és akkor visszatérhetünk a megégetett Giordano Bruno eme látásmódjához: „Az ég egyetlen, mérhetetlen tér, mindent felölelő mélység, végtelen óceán, melyben mozog és helyét változtatja az egész létező élet, a számtalan napok és földek sokasága, melyek közül egyeseket érzékileg megkülönböztethetünk, a többire következtethetünk.

_____

 

 

4.44 
/ 34 szavazat - [4 hozzászólás]


Balogh 2008.12.30. 14:30
Úgy látom, néhányan elovstátok e cikkemet, de igen csodálnám, ha ehhez érdemben senki sem tudna hozzászólni. Hisz e világban élünk, melyről nem tudjuk, hogy Isten teremtette-e, vagy létrejött önmagától, ahogy a tudomány tanítja?
m.szilveszter 2009.08.25. 16:17
A világegyetem méretének problémájával én is egyetértek részben,de abba is bele kellene gondolnod, hogy egy a feltételezett világegyetem legszéléről induló fényforrás ugyan a jel kibocsátásától számítva valóban távolodott és azóta már messzebb van,de közben a köztünk lévő tér is tágult, így annak a fényforrásnak így több időre volt szüksége, hogy elérjen hozzánk, így a két hatás kb. kiejtheti egymást. (úgy tudom,hogy a szuperhalmazok közötti tér tágul valóban) A világegyetem statikus voltával semmiképpen sem értek egyet, hiszen az ősrobbanás által még ma is fennmaradt kb.2,7 K (~ -270,5 C)hőmérsékletű "meleg" (kozmikus háttérsugárzás) szinte teljesen egyenletesen oszlik meg, bármely irányból is vizsgáljuk, egy "öröktől" létező világegyetem már "végtelen" régen kihült volna az abszolut nulla fokra,hiszen erre már "végtelen" ideje lett volna.
tamjan 2011.01.07. 23:46
BUÉK mindenkinek!
Részemről csak érdeklődő amatőrként olvasgatom a csallagászati cikkeket. Kíváncsi lennék hogy ha 15 vagy oda-vissza számítva 30 milliárd éve pukkant ki a nagy lufi -és ráadásul gyorsul - akkor a "közepe" mért nem üres, vagy pl más? Vagy csak nem látjuk? Az nem lehet hogy mi jobban lassulunk és azért tűnik gyorsulásnak a külső galaxisok vöröseltolódása? A "buborék elmélet" szerint az igazi sűrű anyag - maga a tér és az anyag általunk ismert formája igazából buborék. Zéró súrlódás mellett a buborék ellenkező irányba gyorsulna?... Ha általánosan elfogadott hogy a tömeg hajlítja a teret - ami esetleg éppen vezeti a fényt akkor niért a fényt tartjuk tömeg jellegűnek?
Balogh 2012.07.21. 19:28
Ez a cikk sokkal többoldalú megvitatást érdemel, melyhez alapot ad az általam írott, Az őskáosz-elmélet ellentmondásai c. könyv. Letölthető a fentebb megadott honlapomról.
Ezúttal közre adok egy értelemre ható röplapot:

ADD TOVÁBB!

SÖTÉTSÉG, ÉS HOMÁLY BORÍTJA A FÖLDET

Stephen Hawking, mint a világ legnagyobb tudósa, és Paul Davies önkényesen felruháztak egy nem létező, végtelen kicsinek mondható parányt, mely szerintük 25 nagyságrenddel, azaz tízmillió trilliószor volt kisebb mint egy atom, hogy a Teremtés semmiből való eszméjével versenyképesek legyenek. Hawking ezt nem is tagadta, és ilyen kijelentéseket tett: „Istenre az elmélet értelmében nincs szükség”. „A modellben Istennek nincs helye”. „Ne legyek kénytelen Istenhez folyamodni.”

Ezeket írta Hawking az idő rövid története című könyvében, és megtoldotta azzal, hogy: „Az ősrobbanás pillanatában a világegyetemet (ti. az őskáosz-parányt) nulla méretűnek, tehát végtelen forrónak tekintjük.”

Könnyű belátni, hogy e kijelentésével Hawking a világ legnagyobb hazugságát szentesítette! Mégsem várja el tőle senki, hogy ezekre magyarázatokat adjon? Főleg azokra a feltételekre, hogy a semmiből, tér, ok és idő nélkül, minden tudományos alapot nélkülözve hogyan volt ez lehetséges??

Ezen kívül még ezt is higgyük el tőle?:
„Elég bizonyosak vagyunk benne, hogy a valóságnak megfelelő képünk van a történtekről, legalábbis a Nagy Bumm utáni elő másodpercig visszamenőleg.”

Felzárkóznak hozzá az istenhit kiirtásán fáradozók a legmagasabb tudományos szintig, és ilyen kijelentéseket tesznek, mint pl. Gajzágó Éva: Szerinte „már csak az első milliomod másodperc eseménye maradt homályban.”

Ez a sátáni homály borítja a Földet, és mi ne eszméljünk?

A fentiek értelmében tehát, ha valaki nem hiszi el az ateistáknak, hogy a semmiből, egy szempillantásnál is rövidebb idő alatt ugrott elő, és azonnal fel is robbant az a valami, hogy elindítsa az időt, az nem kulturált?

Jó tudni, hogy az ember öntudata igen csalóka, ezért ne bízzék önmagában kevélyen senki, ha a világban szerzett tapasztalataira alapoz, lelkiek terén pedig nincs jártassága, vagy legalábbis nem több annál, amit a tévelygők szajkóznak.

Ne hajoljon hát el senki a mi Istenünktől, tudván, hogy: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.”
(Mózes)

baloghkaroly@hotmail.com


 A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!     Regisztráció