Sport
Sportmánia Minden ami sport

Az olimpiáról

ralf

Kénytelen vagyok egyetérteni azokkal, akik úgy gondolják, hogy idei olimpiai szereplésünk csalódást keltő volt a korábbi eredményeinkhez képest. Persze semmi nem történik ok nélkül, ez sem.

Három aranyérem két sportágban, összességében tíz érem négy sportágban (kajak-kenu 4, úszás 3,  vívás 1, vízilabda 1, birkózás 1) egy Magyarország méretű országtól nem rossz teljesítmény. Ennél több érmet azok az országok szereznek, ahol bőven van pénz (gyanítom, nem állami pl. USÁ-ban), a bizonyítási kényszerben lévő országok (Kína, Kuba és ide tartoztak a kommunista országok, köztük Magyarország is), ahol az állam nagyon komoly összegeket költ a sportra és azok az államok, amelyek egy-két, sok versenyből álló sportágban kiemelkedők (Jamaica rövidtávfutásban, Kenya, Etiópia hosszútávfutásban).

No persze Magyarországon a mások iránti elvárások igen magasak. A közönség talán el is hiszi, hogy az olimpia rólunk szól, a sportolók nekünk kötelesek nyerni. De jobban belegondolva okozhatott-e bármelyik versenyző olyan csalódást bármelyikünknek, mint saját magának? Elvégre neki fulladt kudarcba négy évi megfeszített munkája egy félresikerült tuson, egy megbokrosodott lovon vagy egy rossz benyúláson!

A sportolók kudarcából egyesek politikai tőkét akarnak kovácsolni, mások pedig, akiknek a felelőssége felmerülhet, mosakszanak.

Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója szerint például a politika és - láss csodát - a jelenlegi kormány, név szerint Gyurcsány Ferenc tehet róla, hogy a sportolók eredménytelenek voltak. Ő, mondják kritikusai, szüntette meg a sportminisztériumot, ezzel eljelentéktelenítve a sportvezetést. Ez igaz, ahogy az is, hogy ő, ellentétben Orbán Viktorral, nem "sportbuzi". De milyen sportminisztériumot szüntetett meg Gyurcsány? Egy olyat, amelyben az akkor éppen ismét a belső körhöz tartozó Deutsch Tamás képességeinek megfelelő pozíciót kaphatott. (Ha Orbán Viktor komolyan gondolta volna a sport minisztériumi szintű vezetését, szakembert nevezett volna ki. Szerintem pl. Schmitt Pál tökéletesen alkalmas lett volna rá, olimpiai bajnok, gyakorlott diplomata, gyakorlott sportdiplomata. Igaz, akkor még nem volt Fidesz-tag.). Majd utána, a szocialista időkben Jánosi György, később Gyurcsány Ferenc (a nem éppen "sportbuzi!") örökölte és egy időben Göncz Kinga is betöltötte ezt a posztot.A fenti nevekből egyértelmű, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium, amely később a Gyermek- előtaggal is bővült, sokkal inkább a másik két profillal foglalkozott, mint a sporttal, valamint az egész működése azt bizonyította, hogy ez olyan elfekvő hely, ahova egy másra nem alkalmas, vagy csak éppen későbbre félretett káder ellehet. (Ami a gyerekekre és ifjúságra nézve legalább ugyanolyan aggasztó!)

Tény, hogy a rendszerváltás után lecsökkent a sport támogatása, talán mert megszűnt a túlkompenzálás kényszere. Kevesebb pénzért természetesen kevesebbet lehet kapni.

Hogy ezzel egyetértünk-e vagy sem, embere válogatja, de az tény, hogy vagy bele kell nyugodnunk, hogy már nem vagyunk sport nagyhatalom, vagy legalább a legsikeresebb sportágakba több pénzt kell fektetni. De ne felejtsük el azt sem, hogy míg az pénzkérdés, hogy Igaly Diána hány skeetet tud lelőni gyakorlásképpen, vagy hogy a sportolók fehérjedús táplálkozása megoldható legyen, addig pénzzel nem vásárolható meg, hogy a vívó eltalálja az ellenfelét és nem egy centivel mellé, vagy hogy az öttusaló ne rúgja fel az akadályt. Szomorú voltam, amikor Schmitt Pál, aki maga is vívó és olimpiai bajnok volt, úgy beszélt a vívóink akarásáról, mintha nem tudná, hogy a vívásban az élen a pillanatnyi forma dönt.

A kudarcérzet másik oka az, hogy Magyarországon csak az arany számít. Emlékszem, amikor a szöuli olimpia után (11-5-5) minden azzal volt tele, hogy ez a legsikeresebb olimpiánk Helsinki óta és a második legjobb az olimpiák történetében, miközben nekem bevillant, hogy Mexikóban (10-10-12) a szöuli 21-gyel szemben 32 versenyszámban voltunk a legjobbak között.

És ha csak az arany számít, mit szóljunk ahhoz, hogy négy - még csak nem is kiugró tehetségű úszólány, akik a maguk egyéni számaiban felejthetőt produkáltak, valami emberfeletti teljesítményt nyújtva - nemhogy a döntőbe jutott a 4x200-as gyorsváltóban, ami maga a csoda, de hatodik, azaz pontszező helyen végzett a döntőben. És mit szóljunk Takács Krisztiánhoz, aki iránt a tisztes helytállásnál nem volt nagyobb elvárás, századmásodpercekkel maradt el a döntőtől?

Szóval én büszke vagyok minden sportolónkra, akik a világelit részeként Pekingben járt és minden erejével a lehető legjobb teljesítményre törekedett - függetlenül attól, hogy végül milyen eredményt ért el.

3.87 
/ 16 szavazat - [16 hozzászólás]


1 | 2
tutajos 2008.08.27. 08:33
Teljesen igazad van, Ralf!
Nagyon sok esetben nem csak a megfelelő fizikai és mentális felkészültség, hanem a szerencse is kell ahhoz, hogy jó eredmény szülessen. Például nem egy birkózónk esett ki úgy, hogy semmivel nem volt gyengébb az ellenfelénél, csak a golyózhúzás alapján nem ő lett a kedvezményezett.
Néhány éve még aktívan kajakoztam, és akkoriban az edzőktől versenyzőktől azt hallottam, hogy a szövetség pénzhiány miatt nem tud elég versenyzési lehetőséget biztosítani a felkészülés során, konkrétan nem volt pénz arra, hogy kimehessenek egy-egy világkupára a versenyzők. Ez szerencsére azóta változott, de gondolom elsősorban a szponzoroknak köszönhetően.
kazohin 2008.08.27. 12:07
Abszolut igazságod van! Én szegény Cseh Tamást sajnáltam rettenetesen, hiszen lehetettek volna akár aranyai is, de az az amerikai gyerek vagy őstehetség, vagy jól doppingolt, vagy mindkettő, de nem szégyen mögötte másodiknak lenni.

Az utánpótlással kapcsolatosan szeretném még azt hozzátenni, hogy nálunk nem kötelező sportolni a diákoknak, nincs kötelező tömegsport, hát miből válogassanak az edzők?

Csak, hogy úszni megtanítsák a szülők a gyerkőcöket ahhoz havi 8-10 ezer forint szükséges, ami két gyerek esetén már duplája. Komoly pénz. Az iskolai heti 2 tornaóra semmi. Így nőnek fel generációk, hogy nem mozognak, illetve szülő és pénztárca függő, hogy mozog-e, vagy sem. Ezzel a leendő bajnokok száma csökken, hiszen ki sem derül sok esetben, hogy egy gyerek tehetséges-e valamiben, vagy nem. Én emlékszem az "átkos" rendszerben évente többször jöttek az általános iskolánkba edzők és válogatták a gyerekeket tornára, atlétikára, labdajátékokra, stb. Ez most megszünt. Nem válogatnak, hanem azokat szedik össze, akik hajlandóak mozogni, és a szülők is ki tudják perkálni a tagdíjat.

Szóval ezt az egészet szerintem az óvodai, általános iskolai tömegsporttal kellene kezdeni, mert akkor alakul ki egy gyerekben, hogy kimenne focizni, szaladgálni egyet, vagy leüljön a TV elé.

És egyébként abban is igazad van, hogy az ezüst és a bronz is számít. Micsoda bunkóság, hogy nem ünnepeltük a hazajövőket. Mintha csak az számítana, hogy kaptak-e érmet, vagy nem. Kint voltak, már eleve ezzel elértek egy nagyon nagy dolgot, simán megérdemelték volna, hogy ezt becsüljük.
kazohin 2008.08.27. 12:11
Természetesen Lacit akartam írni, hogy jött a Tamás??
ralf 2008.08.27. 12:31
Ezért az elírásért megérdemelnéd, hogy Cseh Tamást nézd úszni.. vagy Cseh Lacit hallgasd énekelni. Ki tudja, melyik a nagyobb élmény. :-)

Egyébként tökéletesen igazad van. A sport a sportkultúrával kezdődik. Néha tapasztalhatjuk, hogy a kocogás is képes olyan függőséget okozni, mint a kávé (kábszerben nem vagyok otthon).

A testnevelés órának nem tananyagnak, hanem élménynek kéne lenni, ahol nem felmérések vannak, hanem felszabadult játék kötelező jelleggel. Ki kell találni az ideiglenesen vagy véglweg felmentettek "testnevelésének" módjait, ahelyett, hogy addig a padon ülnek vagy az osztályban, mint kirekesztettek.

Újra kéne szervezni az úttörőolimpiát, az iskolák közötti különböző labdajáték-bajnokságokat és a modern marketing eszközeivel rangot adni nekik. A jövendő bajnokok a tömegsportból fognak kiemelkedni.
gilettino 2008.08.27. 13:36
Egyetertek veled. Egyaltalan ki lehet itt elegedetlen? Aki az, annak meg van a lehetosege, hogy felkeszuljon, induljon, es negy ev mulva elhozza az aranyat.
Nagyon fontos szerepe van a sportkulturanak, ami sajnos nalunk azt jelenti, hogy szeretunk sportot nezni a tv-ben, de nem nagyon csinaljuk. Persze kell valami penz is hozza, de en azt hiszem, hogy az emberek tobbsegenek meglenne ra a penze, de sajnalja ra. Es lehet teljesen ingyen is sportolni, tehat ez nem indok szerintem.
Lord Viktor 2008.08.27. 13:49
Nekem a cikkel az a bajom, hogy a politika igenis tehet róla, hogy visszaesnek az eredmények. A költségvetéses vitában már belinkeltem egy origós cikket, amiben elemzik ezt. Tudom, hülyeség Gyurcsányra fogni, nem tőle kezdődött, de szerintem szégyen, hogy 0,2%-ot kap az egészséges életmód és a sport a költségvetésből.
Más. Tény, hogy a közönség elégedetlen a nem érmes helyezésekkel, és ez nem fair dolog. Én például csalódott vagyok a vívók meg a párbajtőrözők, valamint a női vízilabda válogatottat illetően. Ők sokkal jobbak is lehettek volna, de ez nem azt jelenti, hogy mérges vagyok rájuk, vagy hibáztatom őket, mert ugye, hogy jövök én ahhoz? De nagyon örülök, hogy idáig eljutottak, viszont a számomra legkedvesebb nem érmes helyezés a női kézilabda válogatotté volt. És nagyon sajnáltam őket a bronzmeccsen, mert túlzás az, hogy a bírók elvették tőlünk a bronzot, a bírók az esélyt vették el, hogy megnyerjük. De nagyon örülök, mert ez a helyezés jelen erőviszonyok szerint nagyon jó.
De a lényeg, hogy kétféle jövő van, és ez akár tetszik, akár nem, a politikán múlik. Ha a sportba több pénzt fektetnek, az utánpótlás-nevelésbe, akkor szélesebb körből lehet válogatni. Ha pedig nem áldozunk sokat a sportra, akkor el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk sportország, és akkor ne is várjunk eredményeket. (Itt jegyzem meg, hogy Magyarország jelenleg az összesített éremtáblázaton - összes újkori olimpián - a Eurosport szerint a 10. helyen áll, azt hiszem.) Szerintem jó kezdet lenne, hogy a jelenlegi erősségeinket kéne felvirágoztatni még jobban, gondolok itt a kajak-kenura, a vízi- és kézilabdára valamint a vívásra. Valamint kevesebb pénzt kéne ölni a fociba, szívem szerint feloszlatnám az NB I-et, de az NB II-t mindenképp, vagy újraszervezni vagy nem tudom, mert ez így csak viszi a pénzt és semmit sem ér, csak focizgatnak a fiúk a pályán majdnem zéró néző előtt, nemzetközi porondon meg labdába se rúghatnak. A válogatott meg csak úgy érhet el sikereket, ha sok a légiós, mert akinek van esze meg tehetsége, kimegy külföldre.
kazohin 2008.08.27. 14:14
Hát igen :) Mindkettőt szívesen megnézném, illetve meghallgatnám. :) De hogy ők mit szólnának hozzá?!

Bizony az úttöröolimpia! És mekkora felhajtás volt körülötte!! Kerületi verseny, aztán városi bajnokságok, végül a nagy országos, még nemzetközi is volt, ha jól emlékszem. Egy kis dicsekvés helye, kerületi aranyérmes voltam szertorna talajgyakorlatból (a Budapestin 11. helyezet) És az volt a jó benne, hogy olyan hangulata volt, mint egy hatalmas felnőtt bajnokságnak. A szurkoló szülők minden helyet megtöltenek egy ilyen rendezvényen :) Még a nagy sportcsarnokban is.

A szivem szakad meg, mikor Szlovákiában, Szlovéniában kiránduló tömegekkel találkozunk, meg biciklizőkkel, kocogókkal. Itthon meg panganak szinte az erdők az ürességtől.... Pedig ez nem pénz kérdése, hanem ahogy jól megfogalmaztad a sportkultúráé...
ralf 2008.08.27. 14:17
Ha csak ez a bajod, ne legyen. Mindezt, talán más megfogalmazásban én is megírtam. Igen, a politika dönti el, hogy mennyi pénzt költ sportra, és ezáltal dönt arról, hogy sportnemzet maradunk-e vagy sem. De például az is a politikán múlik, hogy esetleg támogatja-e pl. adókedvezménnyel a vállalatok sportra költött kiadásait. Politikai döntés volt, hogy milyen szerepet kapott a sportminisztérium és az is, hogy megszűnt.
A többiben sem mondtál ellent nekem, azaz 100%-ban egyetértek és támogatom, amit írsz.
Ami a focit illeti, nem kéne államilag támogatni, csak tömegsport szinten (amatőr, falusi, vállalati). A profi csapatok mögött álljon magántőke és csak a tőkeerős csapatok kerülhessenek a profi bajnokságba.
Lord Viktor 2008.08.27. 14:20
Akkor értelmezési probléma lépett fel nálam, bocsánat érte. Bár hajnal 5kor feküdtem le szóval annyira nem vagyok még friss :))
d_zs_o 2008.08.29. 15:36
abszolút egyetértek!

szerintem minden olimpiai aranyérem egy csoda. ezt elvárni a sportolóktól... vicces

már kijutni óriási eredmény, jó helyezés pedig emberfelettit igényel, igazán büszkék lehetnénk. én az vagyok. :)

de egyébként a kedvencem az, hogy nálunk ugye a népesség valami megdöbbentően nagy része el van hízva, a szív-és érrendszeri betegségek vezető halálok, otthon ül szétfolyik a fotelben a tv előtt, tolja az arcába a zsíros cupákot sörrel és közben ő ordibál hogy há mé nem tudsz gyorsabban úszni b.. és Ő csalódott hogy nem sikerült az arany... :D óriási.
kazohin 2008.09.02. 09:41
d_zs_o: Nálad az abszolut pont :DDD
oncogito 2008.09.19. 13:53
Az olimpia és a sport ma a doppingról szól.
Azért elgondolkoztató, hogy miért nem bántja az emberek jóérzését a sportban dúló sok csalás.
Talán azért, mert nem közvetlenül a zsebüket érinti. Ha politikus, vagy üzletember csal, akkor közvetlenül a kisember érzi meg.
Ha általában van csalás, aminek nem érzi a következményét, sőt még magyar himnuszt is hallhat jutalmul, akkor zsebrevágja a morális gátját és átadja magát a sport illuziójának.
ralf 2008.09.19. 16:49
Ezen el lehet gonsdolkozni, de valójában soakakt zavar, hidd el. A verseny arról szól, hogy ki a gyorsabb, jopbb ügyesebb. Ezért lehet drukkolni. Óriási dolog, ha egy-egy ilyen Michael Phelps megjelenik például. És igenis, kiábrándító, ha nem az az ember első gomdolata, hogy hogy csinálja, hanem az, hogy mit szed. Azaz nemigen tudja átadni magát a "sport illúziójának", amint erről több helyen itt a witán is esett szó.
A másik pedig az, hogy szembe kell nézni azzal, hogy az olimpia nem sport, hanem szórakoztatóipar. Ki az, akit kiábrándít Adyból vagy más költők verseiből az, hogy némelyiket kábítószer hatása alatt írta?
d_zs_o 2008.09.19. 16:52
bocsáss meg oncognito, de nekem mint valamilyen szinten sportolónak, de legalábbis mint volt sportolónak, itt a sportolók védelmére kell kelnem:
a sportolás nem a doppingról szól! az, hogy az élsportnak ma már elengedhetetlen része a dopping, azt mindenki belátja, de akkor sem arról szól a dolog! mielőtt tovább ontanám a bölcsességeket, hadd idézzem a mexikói doppingbárót magát, akit erről is kérdeztek, ha jól emlékszem a Der Spiegel riportjában. Az idézet nem pontos, de nagyjából azt mondta, hogy a dopping önmagában semmi, ahhoz hogy valaki élsportoló legyen, embertelen mennyiségű munkára, edzésre van szükség. A dopping csak ez után jön, erre tesz rá egy vékony 5-10%-ot. A másik érdekesség, amit mondott, hogy szerinte nem a dopping sportszerűtlen, hanem az élet. Valaki ötször annyi vörös vérsejttel születik, mint a másik. Nem osztom 100%-ban ezt a véleményét, de elgondolkodtató...
ralf 2008.09.19. 23:10
d_zs_o! Amit a sportról írsz, azzal egyetértek, de az élet igazságtalanságával nem. Ez csak arra volt ürügy, hogy a doppingbáró igazolja sajátmagát. Van, aki több vörösvérsejttel születik, valakinek a kézügyessége jobb, stb. Igazságtalanság-e az, hogy akinek botfüle van, az nem lehet operaénekes? Sok minden más igen. A sporthoz is kell bizonyos adottság. Mint minden máshoz.
1 | 2


 A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!     Regisztráció