Milyen liberális pártra szavaznék
ralfÉrdeklődéssel olvastam a Népszabadság hasábjain az SZDSZ prominens képviselőinek visszaemlékezését a párt kezdeteire és fejlődésére, bár olvasás közben volt egy furcsa érzésem. Amikor a lap június 5-i számának 6. oldalán elolvastam a "Hol a mentőöv?" című cikket ( http://nol.hu/lap/mo/20120605-hol_a_mentoov_ ), amely arról számol be, mire jutott néhány liberális gondolkodó a magyar liberalizmus helyzetéről és esetleges jövőjéről folytatott vitájukban, rájöttem, mi is volt ez a furcsa érzésem: ezeknek az uraknak fogalmuk sincs arról, mivel vesztette el az SZDSZ a bázisát. A megfogalmazott vélemények alapján ugyanis mintha az SZDSZ 2.0 verziójának létrehozásán gondolkodnának.
Mivel a liberális hang nekem is nagyon hiányzik a magyar politikai palettáról, arra gondoltam, talán segítek, ha elmondom, én mit várnék egy olyan liberális párttól, amelyik számít a szavazatomra.
Én sokáig SZDSZ szavazó voltam, 1990-ben, és talán 1994-ben még egyetértésből, attól kezdve egyre hosszabb lelki tusák végén mint a legkevésbé rosszra szavaztam rájuk, míg a 2010-es választásokra ért meg bennem, hogy rájuk szavazni ugyanolyan vállalhatatlan megalkuvás lenne, mint az MSZP-re vagy a Fideszre.
Mindenek előtt is úgy gondolom, egy liberális pártnak nem harmadik pólust kell alkotnia, azaz ellentétben Bozóki András véleményével, nem kell olyan eszmét keresnie, amivel a többség azonosulni tud. Olyan pártból, amelyik több, ellentétes érdekű társadalmi csoportot is igyekszik maga mellé állítani, hol az egyiknek kedvezve a másik rovására, hol fordítva, kettő is van, alig hiszem, hogy egy harmadik lavírozó pártra szükség volna. Liberális pártot pedig az kezdeményezzen, aki nem keres egy eszmét, hanem már megtalálta a liberalizmusban.
Én olyan liberális pártra szavaznék, amelyik számára a kisebbségek védelme nem narratíva, hanem tetteinek alapvető mozgatórugója. Olyanra, amelynek a cigánygyűlölet elleni küzdelme nem abból áll, hogy a cigányokat átkereszteli romának, ami által - cigányok hiányában - a "cigánygyűlölet", "cigánybűnözés" hip-hop meg is szűnt, hiszen, ugye, olyan, hogy cigány, nincs. Olyanra, amelynek számára ez a kérdés nem pusztán terminológiai háború (aki romát mond, rendes ember, aki cigányt, rasszista.) Az SZDSZ környezetében vannak olyan egyes egyének, Iványi Gábor, Derdák Tibor, akiknek a tettekben is sokéves gyakorlatuk van, és nyilván segítenek mindenkinek, aki a szájtépésen és az ideologizáláson túl akar lépni.
Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik nemcsak a kisebbségek mellett állna ki, hanem a kapitalizmus és a piacgazdaság mellett is. Amely nemcsak az emberi jogi, hanem a gazdasági liberalizmust is képviselné. Megjegyzem, ma Magyarországon a politikai paletta ezen része üres, betöltésre vár, és gyanítom, a több mint 50%-nyi szavazni nem tudó közül sokakban lenne igény erre a politikai felfogásra. Az SZDSZ korábbi ügyvivői aligha alkalmasak arra, hogy ezt az űrt betöltsék, Oszkó Péter és a késői MDF konzervatív-liberálisai már inkább.
Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik megérteti, hogy az ember boldogulása nem állami feladat és nem az állam kötelessége. Amely számára a szolidaritás nem arról szól, hogy leszakadt, hátrányos helyzetű honfitársainkat megóvja az éhenhalástól, hanem arról, hogy segítse őket felzárkózni. Egy generáció alatt nem feltétlenül a nyomortanyától a budai villáig, de a reménytelenségtől az "alagútvégi fényig". Nem hagyná éhenhalni azt, aki nyomorog, de a támogatások érdemi részével azokat venné célba, akik maguk is mindent megtesznek a boldogulásukért, a kitörésükért, de ez (egyelőre) a maguk erejéből nem sikerül. (Az Európai Unióban ezt önrésznek hívják.)
Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik nem kötelezi el magát egyik politikai tábor mellett sem, de mindegyikkel szóba áll, a szélsőjobboldalt leszámítva akár koalícióképes is vele, amennyiben ennek áraként nem kell feladnia elveit. Olyanra, amelyik, ha választás elé kerül, kormányon maradjon-e, és a politikai ellenfelet megakadályozza a hatalomra jutásban, vagy hű legyen liberális eszméihez, nem igényel gondolkodási időt, hogy az utóbbit válassza. Olyanra, amelyik a kampányban megköti a szükségesnek tartott kompromisszumokat, amelyeket én választóként a rájuk leadott szavazatommal elfogadok, majd a ciklus során, ha a kényszer úgy hozza, inkább lemond, de ezekből nem enged.
A fenti írást olvasói levélként elküldtem a Népszabadságnak.
A liberalizmus világszerte jobboldali, és nem zárja ki a szélsőjobbal folytatott párbeszédet. Előbb zárná ki a szélsőballal folytatottat, ha egyáltalán felmerülne, hogy bárki párbeszél a szélsőballal.
A liberalizmus nyíltan szimpatizál a pénzzel, a tőkésekkel és a helyzetben lévőkkel -- ezt tűnsz igényelni, de nem kellő nyíltsággal. A liberalizmus ugyanis leépíti a segélyeket, a nulla szolidaritás és a szociáldarwinizmus híve.
Az alapként igényelt liberális ideológia ennyi: az erősnek mindent szabad, ami rugalmas értelmezésben még éppen jogszerű, a gyengének szintén, aztán lesz, ami lesz. Az lesz, hogy a gyenge veszít, az erős nyer, a liberális meg ennek örül.
A liberális pártok nem véletlenül nincsenek helyzetben: olyan államot képzelnek el, ami nem felel meg az állampolgárok döntő többségének. Jobb híján különböző koalíciókban szerepelnek, de ott annyit kell feladniuk az elveikből (pl. Nagy-Britanniában), hogy majmot csinálnak magukból, és a következő körben kihullanak.
Ezzel együtt díjazom a pártdefiniálásra irányuló erőfeszítést, és létrejötte esetén sikeresélyét a mostani válságban nulla környékére becsülöm ugyan, de nyitott maradok a pozitív meglepetésekre.