Politika
Magyarország, Magyarország Belpolitikánk szépségei

Milyen liberális pártra szavaznék

ralf

Érdeklődéssel olvastam a Népszabadság hasábjain az SZDSZ prominens képviselőinek visszaemlékezését a párt kezdeteire és fejlődésére, bár olvasás közben volt egy furcsa érzésem. Amikor a lap június 5-i számának 6. oldalán elolvastam a "Hol a mentőöv?" című cikket ( http://nol.hu/lap/mo/20120605-hol_a_mentoov_ ), amely arról számol be, mire jutott néhány liberális gondolkodó a magyar liberalizmus helyzetéről és esetleges jövőjéről folytatott vitájukban, rájöttem, mi is volt ez a furcsa érzésem: ezeknek az uraknak fogalmuk sincs arról, mivel vesztette el az SZDSZ a bázisát. A megfogalmazott vélemények alapján ugyanis mintha az SZDSZ 2.0 verziójának létrehozásán gondolkodnának.

Mivel a liberális hang nekem is nagyon hiányzik a magyar politikai palettáról, arra gondoltam, talán segítek, ha elmondom, én mit várnék egy olyan liberális párttól, amelyik számít a szavazatomra.

Én sokáig SZDSZ szavazó voltam, 1990-ben, és talán 1994-ben még egyetértésből, attól kezdve egyre hosszabb lelki tusák végén mint a legkevésbé rosszra szavaztam rájuk, míg a 2010-es választásokra ért meg bennem, hogy rájuk szavazni ugyanolyan vállalhatatlan megalkuvás lenne, mint az MSZP-re vagy a Fideszre.

Mindenek előtt is úgy gondolom, egy liberális pártnak nem harmadik pólust kell alkotnia, azaz ellentétben Bozóki András véleményével, nem kell olyan eszmét keresnie, amivel a többség azonosulni tud. Olyan pártból, amelyik több, ellentétes érdekű társadalmi csoportot is igyekszik maga mellé állítani, hol az egyiknek kedvezve a másik rovására, hol fordítva, kettő is van, alig hiszem, hogy egy harmadik lavírozó pártra szükség volna. Liberális pártot pedig az kezdeményezzen, aki nem keres egy eszmét, hanem már megtalálta a liberalizmusban.

Én olyan liberális pártra szavaznék, amelyik számára a kisebbségek védelme nem narratíva, hanem tetteinek alapvető mozgatórugója. Olyanra, amelynek a cigánygyűlölet elleni küzdelme nem abból áll, hogy a cigányokat átkereszteli romának, ami által - cigányok hiányában - a "cigánygyűlölet", "cigánybűnözés" hip-hop meg is szűnt, hiszen, ugye, olyan, hogy cigány, nincs. Olyanra, amelynek számára ez a kérdés nem pusztán terminológiai háború (aki romát mond, rendes ember, aki cigányt, rasszista.) Az SZDSZ környezetében vannak olyan egyes egyének, Iványi Gábor, Derdák Tibor, akiknek a tettekben is sokéves gyakorlatuk van, és nyilván segítenek mindenkinek, aki a szájtépésen és az ideologizáláson túl akar lépni.

Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik nemcsak a kisebbségek mellett állna ki, hanem a kapitalizmus és a piacgazdaság mellett is. Amely nemcsak az emberi jogi, hanem a gazdasági liberalizmust is képviselné. Megjegyzem, ma Magyarországon a politikai paletta ezen része üres, betöltésre vár, és gyanítom, a több mint 50%-nyi szavazni nem tudó közül sokakban lenne igény erre a politikai felfogásra.  Az SZDSZ korábbi ügyvivői aligha alkalmasak arra, hogy ezt az űrt betöltsék, Oszkó Péter és a késői MDF konzervatív-liberálisai már inkább.

Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik megérteti, hogy az ember boldogulása nem állami feladat és nem az állam kötelessége. Amely számára a szolidaritás nem arról szól, hogy leszakadt, hátrányos helyzetű honfitársainkat megóvja az éhenhalástól, hanem arról, hogy segítse őket felzárkózni. Egy generáció alatt nem feltétlenül a nyomortanyától a budai villáig, de a reménytelenségtől az "alagútvégi fényig". Nem hagyná éhenhalni azt, aki nyomorog, de a támogatások érdemi részével azokat venné célba, akik maguk is mindent megtesznek a boldogulásukért, a kitörésükért, de ez (egyelőre) a maguk erejéből nem sikerül. (Az Európai Unióban ezt önrésznek hívják.)

Olyan liberális pártra szavaznék, amelyik nem kötelezi el magát egyik politikai tábor mellett sem, de mindegyikkel szóba áll, a szélsőjobboldalt leszámítva akár koalícióképes is vele, amennyiben ennek áraként nem kell feladnia elveit. Olyanra, amelyik, ha választás elé kerül, kormányon maradjon-e, és a politikai ellenfelet megakadályozza a hatalomra jutásban, vagy hű legyen liberális eszméihez, nem igényel gondolkodási időt, hogy az utóbbit válassza. Olyanra, amelyik a kampányban megköti a szükségesnek tartott kompromisszumokat, amelyeket én választóként a rájuk leadott szavazatommal elfogadok, majd a ciklus során, ha a kényszer úgy hozza, inkább lemond, de ezekből nem enged.

 

A fenti írást olvasói levélként elküldtem a Népszabadságnak.

4.67 
/ 3 szavazat - [8 hozzászólás]


Vértes László 2012.06.27. 14:57
Jó vitaindító írás, néhány gyönge ponttal.

A liberalizmus világszerte jobboldali, és nem zárja ki a szélsőjobbal folytatott párbeszédet. Előbb zárná ki a szélsőballal folytatottat, ha egyáltalán felmerülne, hogy bárki párbeszél a szélsőballal.

A liberalizmus nyíltan szimpatizál a pénzzel, a tőkésekkel és a helyzetben lévőkkel -- ezt tűnsz igényelni, de nem kellő nyíltsággal. A liberalizmus ugyanis leépíti a segélyeket, a nulla szolidaritás és a szociáldarwinizmus híve.

Az alapként igényelt liberális ideológia ennyi: az erősnek mindent szabad, ami rugalmas értelmezésben még éppen jogszerű, a gyengének szintén, aztán lesz, ami lesz. Az lesz, hogy a gyenge veszít, az erős nyer, a liberális meg ennek örül.

A liberális pártok nem véletlenül nincsenek helyzetben: olyan államot képzelnek el, ami nem felel meg az állampolgárok döntő többségének. Jobb híján különböző koalíciókban szerepelnek, de ott annyit kell feladniuk az elveikből (pl. Nagy-Britanniában), hogy majmot csinálnak magukból, és a következő körben kihullanak.

Ezzel együtt díjazom a pártdefiniálásra irányuló erőfeszítést, és létrejötte esetén sikeresélyét a mostani válságban nulla környékére becsülöm ugyan, de nyitott maradok a pozitív meglepetésekre.
ralf 2012.07.01. 12:22
Ha gyenge pont az, hogy én nem a liberalizmus egyfajta (mert azért több is van) ortodox, nagykönyvi változatáról írtam, hanem arról, hogy én milyen liberális pártra szavaznék (ld. cím), akkor igazad van.
De ha már vitaindító, a vita erről az általam támogatandó pártról szól, nem az elméletben definiáltról.

Ami a liberális pártokat illeti, valóban világszerte jobboldaliak, ahogy én is csak az elrugaszkodott magyar fogalmak szerint számítok baloldalinak (aki nem fidesznyik, az komcsi). Nem véletlen, hogy azoknak, akik számomra támogatandóak lennének, jelentős része is inkább a Fideszhez köthető (inkább a szellemi holdudvarban), akárcsak azok, akiket kompromisszum nélkül elutasítok (inkább a politikusaik között).

Én nem ismerek olyat, amelyik a szélsőjobbal párbeszédet folytatna (már ha a szóba állást nem tekintjük párbeszédnek). Már ha a politikai elvek számítanak, nem a név. (A Zsirinovszkij-féle Liberális Demokrata Párt nem liberális!)
Ahogy egyébként a szélsőjobboldal egy konzervatív vagy szociáldemokrata pártnak sem partnere.

A 3-4 bekezdésben leírt definíció alighanem elég pontosan megfelel, a XVIII-XIX. századi brit liberalizmusnak (Twist Oliver, stb.), ám a fejlett nyugati világban ilyenfajta "liberalizmust" senki sem képvisel. Ugyanakkor az igaz, hogy az angol konzervativizmus felettébb liberális, így a magát liberálisként azonosító pártnak valóban túl kell kompenzálnia.

Az utolsó bekezdéseddel azonban - bánatomra - egyet kell értenem.
ralf 2012.07.02. 18:35
Ami az utolsó bekezdést illeti, azért továbbgondoltam: ma a Parlamentben van egy nemzeti radikális, rasszista párt, egy magát konzervatívnak nevező, államosító, erős állami irányítású gazdaságban hívő (ám ezzel egyelőre felettébb sikertelen) kormánypártunk, egy balközépből mára markánsan baloldalivá vált ellenzéki párt, egy markánsan baloldali ökopártunk, amelynek ezen kívül nem sok mondanivalója van, és egy Gyurcsány-pártunk, aminek mindegy, mi a neve, mert csak az elnöke létező személy. (A KDNP-t nem tekintem külön pártnak, hiszen a Fidesz nélkül nincs).

A fent baloldalinak említett pártok többet beszélnek a különböző kisebbségi jogokról, romafelzárkóztatásról, a jobboldal kevesebbet, de senki nem tesz ez ügyben semmit. A jobboldalnak nem sok szociális érzékenysége van, a baloldalnak is csak annyi, hogy "vegyük el a gazdagoktól (azaz a másét), és adjuk oda a szegényeknek". A Fideszt sorban hagyják el csalódott hívei, a baloldal tábora viszont egy jottányit sem növekszik.

Biztos, hogy nem lenne rá kereslet?
drantiklali 2012.07.07. 01:38
Engedtessék meg egy új szempontsor felmutatása, melynek alapjai, a liberalizmus filozófiai alapvetései, ebből következnek a liberális állam sajátosságai: a törvények uralma, a kormányzat hatalmának korlátozottsága, a demokratikus, többségi akarat alkotmányos ellensúlyokkal történő korlátozása. Akkor milyen liberális, polgári értékrenden alapuló társadalomban is élünk?
ralf 2012.07.07. 19:28
Miért, mondta valaki, hogy liberális, polgári értékrenden alapuló társadalomban élünk? Amikor sokak számára a demokrácia azt jelenti, hogy nem mások diktálnak nekik, hanem ők diktálhatnak másoknak? Amikor mindenki ragaszkodik a jogaihoz, és jogai megsértésnek tekinti, ha tekintettel kell lennie máséra is?
(Pl. miért meleg valaki, ha én nem vagyok?)
De van olyan felvidéki ismerősöm is, aki pontosan meg tudja magyarázni, miért járnak a legszélesebb kisebbségi jogok az ottani magyaroknak (amiben hajlamos vagyok egyetérteni vele), de azt is, hogy ugyanazok a jogok miért nem járnak a magyarországi szlovákoknak (hoppá!).
Vértes László 2012.07.12. 15:04
Kedves Ralf! Igazad van abban, hogy a "liberális" alatt változatos dolgokat ért az emberiség, a sokszínűségbe belefér az általad leírt kívánságprofil is. Ha létrejön a párt, meg fogom hallgatni, mindannyiunknak használ a szélesebb választék.

Érdekes adalékra bukkantam: a Guardian brit liberális lap idén áprilisi felméréséből az derül ki, hogy az olvasók 70%-a inkább a szélsőjobb UK Independence Party-ra szavazna a Liberal Democrats helyett, ha kettőjük közül kéne választania. Ez azért jelzi a "liberalizmus" esélyeit.
Vértes László 2012.07.12. 15:08
ralf 2012.07.16. 09:26
Ez nem a liberalizmus esélyeit jelzi, hanem a Liberal Democrats-ét, nem? Ahogy az SZDSZ-szel sem a liberalizmus bukott meg, hanem az SZDSZ liberalizmus-felfogása. Magyarországon a liberalizmusnak valóban nemigen vannak hagyományai (a 48-ast nem számítva, ami ma ugyanolyan ósdi, mint a mostanában életre keltett századeleji konzervativizmus), Angliában pedig a Konzervatív Párt a liberális szavazók jó részét el tudja vinni.


 A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!     Regisztráció