Az EU és IMF tárgyalások elé
ralfÚgy néz ki, végre másfél év késlekedés után a magyar kormány elkezd racionálisan viselkedni, hajlandóságot mutat teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hozzájussunk az IMF és az EU hiteleihez, és ezek segítségével egyensúlyba hozzuk az ország gazdaságát. Aki aggódott, megnyugodhat, Orbán Viktor nem megy át a falon, hanem megáll.
A kormány eddigi késlekedése és arroganciája miatt sok kritikát kapott, de akármennyit késlekedett, akármi miatt gondolta meg magát, akármilyen szánalmasan magyarázza, hogy ők mindig is készek voltak kompromisszumra, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy végre meggfelelő irányba indultak el. Eddig nem a nemzet érdekét szolgálták (bizonyára nem eltökélten ártó szándékkal), de most - úgy tűnik - azt teszik.
Nyilvánvaló, és korábbi példákból is tudhatjuk, hogy az IMF, annak érdekében, hogy kölcsönadott pénzét viszontlássa, vagy ha jobban tetszik, annak ellentételezéseként, hogy a piacinál olcsóbban nyújt hitelt, olyan szigorú gazdasági reformokat, takarékossági intézkedéseket követel meg, amelyeket egy kormány magától nem vállalna fel.
Ebben a helyzetben azt várom, hogy a kormány magyarázza el az embereknek, miért van erre szükség, ami nem lesz könnyű másfél év éppen ellenkező előjelű propaganda után. Hozza meg a szükséges döntéseket, és kovácsoljon tőkét a helyzetből: dolgozzon ki olyan ésszerűsítést az állami gazdálkodásban, hogy a hiteltörlesztés után az állam ne kezdjen újra nyakló nélküli osztogatásba.
És elvárom, hogy az ellenzék is partner lesz a szükséges intézkedések végrehajtásában, ne használja ki az adódó lehetőséget arra, hogy szociális demagógiával erősítse a szociális elégedetlenséget. Mert most nem ez a nemzet érdeke.
Egyébként meg ami a jelenlegi kormánynak nem sikerül most, annak a megoldása úgyis a következő kormányra marad.













Üdvözlendőnek tartom a nemzet érdeke szerepeltetését, és úgy gondolom, hogy a racionális párbeszéd irányába segít bennünket.
Ebben a kontextusban úgy közelíteném meg a nemzeti érdeket, hogy az nem közvetlenül az IMF/EU-kapcsolatokkal függ össze, hanem azzal, hogy a magyar társadalom egyszerre kerüljön ki az adósságcsapdából, ésszerűsítse a nagy állami rendszerek működését, növelje a jölétet, a közbiztonságot, a társadalmi szolidaritást, és ne szorítsa sarokba a kormányképes erők egyikét sem.
Ilyen értelemben az IMF/EU-keménykedés a Fidesz számára a beszorítottságból való szabadulást szolgálta, újrarajzolta a pályát. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a Fidesz tavaly nem látta be... idén meg belátja. A Fidesz közben beszédaktusok sorával győzte meg a magyar választókat arról, hogy mindent elkövet Magyarország kedvező tárgyalóhelyzetbe hozására, tehát érdemes megbízni a nemzet képviseletével. Ez látszólag a Fidesz érdeke, valójában azonban a nemzeté: a nemzet alapérdeke, hogy csak nemzetben gondolkodó erő férjen a közhatalomhoz. A Fidesz úgy pozícionálta magát, hogy felfelé húzza az egész mezőny nemzeti érdekérvényesítését, legalábbis a retorika szintjén. Minél többen használnak nemzeti érdekre fókuszáló retorikát, annál jobb a nemzetnek. Az MSZP saját döntése lesz, hogy nemzeti retorikával elindul-e fölfelé, vagy tovább makacskodik, egészen a parlamenti küszöbig.
Ezért aztán amikor az Fidesz visszalép abba a folyóba, amelyből tavaly kilépett, az a folyó már nem ugyanaz.