Alkotószellem
Versek Közösségünk költeményei

Kedves verseim

oncogito

Nem önjelölt versíróknak/költőcskéknek szeretném ezt a cikket, hanem azoknak, akik kedvenc verseiket szeretnék megosztani.

 

Mottónak egyik kedvencem:

 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk,
de senki nincs, ki választ ad,
Minden napunk küzdelem,
mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

0.00 
/ 0 szavazat - [19 hozzászólás]


1 | 2
oncogito 2012.05.07. 14:04
Most csak egy részlet Petőfi verséből, amit nem tudom, hogy tanítanak-e még:

"Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!"
oncogito 2012.06.15. 16:26
Arany János: CIVILIZÁCIÓ


Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.
oncogito 2013.02.05. 09:20
Jékely Zoltán: Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
– neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.
oncogito 2013.02.10. 15:05
Tanulság

Messze kerüld a magasztos elméket,
kik az emberiségért lázban égnek
s ha egy ember bajba jut, félrenéznek.

/Faludy/
1 | 2


 A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!     Regisztráció