Fidesz tervez, és a végén csattan az ostor
ralfTegnap érdekes hírt hallottam. A kormányzati szervek kartellezéssel vádolnak több bankot, mert a devizaalapú hitelek egy összegben való törlesztéséről szóló törvény elfogadása után jelentősen emelték forinthiteleik kamatait, vagy éppen minden akciót visszavontak, sőt valamelyik mintha a forinthitelezést teljesen megszüntette volna. Mennyire lehet megalapozott ez a gyanú?
Természetesen a kartellezés hatásos vád, ami nehezen bizonyítható. Nehezen, különösen akkor, ha az ember - legalábbis az, akinek némi fogalma van a piacgazdaságról - sokkal kézenfekvőbb magyarázatot is találhat. Több olyan egymással összefüggő tényező is felsorolható, ami a kamatemelés mellett szól:
1. Az egyösszegű végtörlesztést a legtöbb adós nem képes a saját zsebéből kifizetni, csak úgy, hogy forinthitelt vesz fel, amit sokkal kiszámíthatóbb körülmények között fizethet majd vissza. Márpedig ha nő a kereslet, az emeli az árat.
2. Az egyösszegű végkielégítés nagy érvágást jelent a bankoknak, ott hozzák be a veszteséget, ahol tudják -> ha nagy a kereslet, emelni lehet a kamatokat.
3. A bankok nem lelkesednek azért, hogy a felelőtlen emberek felelőtlenségének ők igyák meg a levét, minél kevesebben választják az egyösszegű törlesztést, annál kisebb a veszteségük. Ők tehát nem abban érdekeltek, hogy forinthiteleket adjanak, hanem ellenkezőleg, hogy csökkenjen az igény rájuk. A magasabb kamatok pedig elveszik az emberek kedvét a hitelfelvételtől.
4. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magánszemélyek egy széles köre képtelen felmérni a kölcsön felvételekor, hogy vissza tudja-e majd fizetni a tartozását. Ha pedig nem, akkor minden felelősség alól kibújik. A kormánytól szemmelláthatóan nem várható el a törvényesség és a tisztesség megkövetelése, de még képviselete sem. Ebben a helyzetben a bank számára érthető módon az tűnik üdvözítőnek, ha inkább elveszi a kedvet a hitelfelvételtől.
A törlesztők is a saját érdeküket nézik, a bankok is. A törlesztők mögött ott áll a kormány, amelyik tűzön-vízen, törvényen, tisztességen átgázolva támogatja őket, a bankok pedig semmiféle törvényt nem szegnek meg.
A diktátum nem jött be, és ez nem az első ilyen eset.
Talán emlékeztek, amikor az ország leghatékonyabb vállalatait, bankokat, szolgáltatókat sarcolta meg a kormány különadóval. Akkor kijelentették, hogy megtiltják az érintett bankoknak, szolgáltatóknak, hogy a különadó terheit továbbadják megrendelőiknek. És mi történt? Természetesen továbbadták, hiszen az árak kalkulációjában komoly része van a költségeknek.
És mi a végeredmény?
A választások idején és közvetlenül utána a kormány rengeteget beszélt a devizaadósok megsegítésének szükségességéről, és hogy ez elhatározott célja. Ehhez képest mióta hatalmon vannak, szépen dinamikusan emelkednek a valutaárfolyamok, csökken az ország hitelképessége, a befektetések nem jönnek, hanem mennek. Az október másodikán zárult Közgazdász-vándorgyűlésen a kormány egész gazdaságpolitikája komoly kritikákat kapott, és nem csak "komenista" közgazdászoktól ám, hanem Chikán Attilától és Mellár Tamástól is, akik nem állnak messze a Fidesztől, csak éppen szakemberek, nem politikusok, és szuverén emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy valós véleményüket nyíltan kimondhassák.
A kérdés már csak az, a kormány ennyire arrogáns-e vagy ennyire hozzá nem értő. Olyan csapdába manőverezte magát, amiben, ha látja is, hogy rossz az irány, kénytelen kötni az ebet a karóhoz, vagy fogalma sincs róla, hogy miért nem működnek a dolgok úgy, ahogy szeretnék, pedig félreérthetetlenül kifejezték akaratukat.
Én a megegyezések embere vagyok, mert meggyőződésem, hogy a közérdeket, a közjót nem lehet a köz megkérdezése nélkül szolgálni.
Mindezek alapján nekem a Fideszről nem a Labour jut eszembe, hanem don Quijote. Szóban ő is megnyerte minden elvesztett csatáját.
