Befektetés - magas vagy alacsony kockázat

A nyugdíjpénztárakról szóló vita arra inspirált, hogy írjak pár szót általában a befektetés és pénzkezelés kérdéseiről. Nem vagyok profi, így csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani veletek.

Teljesen kezdő sem vagyok, hiszen amikor hozzájutottam egy - számomra - nagyobb összeghez, igyekeztem utánajárni, konzultálni, mit is tegyek vele. Eközben meghallgattam olyan ajánlatot, amit nem fogadtam el, és végül olyat is, amit igen, és máig sem bánom.

A program lényege, hogy 10 évig havonta bizonyos összeget kell befizetni (vagy a teljes összeget előre, mert akkor az egész összeg forog), amelyet a cég euróban fektet be, mégpedig oly módon, hogy az interneten követhetem a megtakarításomat, és a program kínálta alapokból magam választhatom ki, melyikbe mekkora részt kívánok betenni, pontosabban hány kötvény-egységet akarok venni. Tíz év után pedig hozzájutok a pénzemhez. (Az első két év után az összeg bizonyos részét bármikor kivehetem, ha szükség van rá.)

Ebből kiviláglik, hogy a befektetéseket magáncég végzi.

Amikor az első részt betettük, 2008 júniusában, hamarosan nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy úgy elkezdett süllyedni, mint a rakéta, akkor kezdődött ugyanis a válság. Szeptember tájára az eredeti összeg 55%-ra csökkent. Nem volt jó érzés.

Aztán telt-múlt az idő, és február körül még mindig ugyanazon a szinten állt a befektetésünk, nem emelkedett, ámde nem is csökkent. Ekkor a pénzünk még egy részét betettem. A feleségem furán nézett rám, de miután a tanácsadónk is jó ötletnek tartotta, beleegyezett.

______________________________________________

Miért is jó ötlet? Az alapszabály az, hogy olcsón kell venni, drágán eladni. Abból, hogy a betétünk alacsony, arra következtettem, hogy a kötvények olcsók. Abból, hogy 4-5 hónap alatt nem mozdult meg az árfolyam jelentősen, pedig arra, hogy elérte a legalsó pontot, innen már majd valamikor felfelé fog elmozdulni. Időm meg volt, hiszen kilenc és fél év még hátravolt.

________________________________________________

Így tehát betettünk 2009 tavaszán egy összeget, majd 2009 nyarán egy kicsit többet, mint kellett, és végül idén nyáron is betettük a szükségeset. Jelenleg, 2010 októberében a teljes nettó befizetésünkön felül 28 % a haszon. Fiygelem, olyan összegről van szó, amelynek mintegy egy negyedét négy hónapja tettük csak be!

A bankbetét nem kockázatos. Amikor az ember beteszi a pénzét, tudja, hogy a következő évben, vagy a lekötés lejártakor mennyi pénzt kap vissza. A bank ez alatt az idő alatt "kockázatos" befektetéseket eszközöl vele, majd a lejáratkor, ha nagyobb hasznot ért el, nyer (ez a gyakoribb), ha alacsonyabbat, veszít. Az ügyfél viszont nem veszít, ám nem is nyer többet, mint a kialkudott összeg.

A kötvény, részvény jóval kockázatosabb, nincs előre beígért haszon, a piacon múlik, nyersz-e vagy vesztesz. Veszíthetsz, ami a bankban elképzelhetetlen, de akkorát is nyerhetsz, amekkorát a bankban nem, hiszen ez esetben nem a bank forgatja a pénzt, hanem te magad.

Mindemellett azt is ki kell kötni, hogy az, hogy valaki kockázatosabb vagy biztonságosabb befektetési formát választ, nem azon múlik, hogy hülye-e vagy sem, hanem a körülményeken.

Ha valaki egy évre akarja félretenni pénzét, akkor nem szabad kockáztatni, hiszen bármikor beüthet egy válság, egy ágazati hullámvölgy, és kampec. Ilyenkor a leghelyesebb a bankban lekötni, "kalandoroknak" esetleg valami olyan programba, amelyik a törzstőkére garanciát ad. Ez kicsit kockázatosabb, veszteség esetén a betett pénzed megmarad, de a nyereség a normál lekötésnél magasabb.

Hosszú időre viszont érdemes valamilyen befektetési programot kezdeni, vagy egy nagyobb összeggel, vagy a mienkhez hasonló programmal. Az általam kockázatosnak nevezett befektetési formák valódi kockázatát ugyanis jelentősen csökkenti az idő. Ilyenkor, ha valami nem jön be, idővel rendeződik, végeredményben pedig hosszú távon hasznot hoz.

No, ezért tartok ki a magam részéről a magán nyugdíjpénztári tagság mellett, függetlenül attól, hogy ma éppen hogyan áll az egyenleg.