Vegyük meg, ha le is tölthetjük?
ralfNéhány héttel ezelőtt a rendőrség újra lecsapott néhány torrentszerverre, amelyek a "lecsapás" után is köszönik szépen, jól vannak.
Mivel erről a témáról az utóbbi néhány napban két cikk is megjelent a Népszabadságban (Fülöp Hajnalka: A szerverek már rács mögött – de milyen sors vár a letöltőkre? http://nol.hu/tud-tech/20100703-a_szerverek_mar_racs_mogott__de_milyen_sors_var_a_letoltokre_ és Hargitai Miklós: Tartalommegosztás a razziák árnyékában
http://nol.hu//lap/kult/20100706-tartalommegosztas_a_razziak_arnyekaban), szeretném én is elmondani róla a magamét.
Fontos előrebocsátani, hogy az alább leírtak kizárólag a fájlcserélő rendszerekre vonatkoznak, a jogvédett tartalmakkal való kereskedés (warez) vitán felül törvénytelen.
Egyszer volt, hol nem volt a klasszikus kor, amikor Pisti vett
egy kazettát, és amikor Józsi irigyelte érte, neki is átmásolta
egy üres kazettára. Ezt persze soha nem tekintették teljesen
legálisnak, de nem is beszéltek róla túl sokat, ha jól emlékszem, úgy
oldották meg, hogy az üres kazetták árát egy - nem tudom, milyen módon kitalált - összeggel megnövelték, és ez fedezte a jogdíjat. Arról nem is beszélek, hogy lehetett felvenni számokat a rádióból, később, sőt máig filmeket a TV-ből, minden külön költség nélkül. Ha ilyet teszek, lopok?
A torrent tulajdonképpen a fenti "átmásolom neked" modern verziója,
Pisti nem egymás után másolja át a kazettát több barátjának, hanem
egyszerre. A többiekkel együtt Józsi is letölti, és megnézi,
esetleg felírja egy DVD-re, hogy később is meglegyen.
A DVD árában jelenleg benne van a jogdíj, amit valamiért az Artisjus
kap meg, de a lényeg az, hogy Józsi barátunk fizetett jogdíjat.
Hogy aztán az Artisjus ezek után továbbítja-e a beszedett jogdíjat
a Paramountnak, Michael Jackson jogutódjainak, vagy az Electronic Artsnak,
már nem az ő dolga, rajta tehát nincs mit számonkérni. Jogdíjat
fizettetni - akár átalányban is - és lopásról beszélni egyszerre nem
lehet.
***
A világ változik, fejlődik, és nem kerülhetjük el, hogy
a fogalmaink is változzanak velük. Micsoda jövedelmet jelentett valaha
a telefonhírmondó, ma mégsem jut senkinek eszébe, hogy a rádiófrekvenciákat
elzárja bárki elől. (Lehetne?) Ma még komoly jövedelmet halmozhat fel
az internetszolgáltató, ám néhány éve olvastam, hogy Macedóniában egy
program keretében az egész országot lefedték wifivel. A Népszabadságban
olvashattunk egy kis színest
arról, hogy Finnországban állampolgári jogon mindenkinek jár 1 Mbit/s
sebességű internet. (Dési András: Egy megabit állampolgári jogon http://nol.hu/kulfold/egy_megabit_allampolgari_jogon) Most akkor örüljünk, vagy aggódjunk az internetszolgáltatók sorsán?
A mai felgyorsult világban az ember megteheti, hogy ne várja
meg, amíg kedvenc zenészének új lemeze, kedvenc színészének új filmje
megjelenik lakóhelye boltjaiban, hiszen az eredeti megjelenés
másnapján már megtalálja valamely torrentoldalon. Egyre nagyobb az
emberek kitekintése, összetörpül a világ, egyre több ember gyorsan,
ha kell, akár eredetiben nézi meg a filmeket, sorozatokat, nem várja
meg, amíg megszületik a szinkron.
A tiltás szemmel láthatóan nem működik, a letöltés lehetőségét
megakadályozni nem sikerül (ha sikerült volna, ez már régen nem lenne
téma), ahogy az sem, hogy az emberek öntudatát olyan szintre emeljék,
hogy ne tegyék meg azt, ami módjukban áll. El kéne kezdeni azon
töprengeni, hogy lehet a meglévő helyzetből a kiút.
***
Válasszuk szét a művészeti alkotások díját két részre:
A művész jogdíja nagyon fontos, mert szüksége van rá ahhoz, hogy
megéljen - többek között - a mi gyönyörűségünkre. Ennek különböző módon keresik a módját.
Egyes együttesek ingyen letölthetővé teszik számaikat (ez talán inkább
kezdők, ismeretlenek számára jó megoldás), és a
koncertekből tesznek szert bevételekre. Egy koncert ugyanis másfajta, jóval
nagyobb élményt nyújt, mint az otthoni lemezhallgatás.
Bizonyos terjesztők reklámszerződést köthetnek a torrentoldallal,
amelyik ezután szabadon terjesztheti az általuk kiadott alkotásokat.
Nekem leginkább az az ötlet tetszik, mely szerint a művész a saját
weboldalán bizonyos összegért letölthetővé teszi a számait. Sokak
számára megérne némi pénzt a garantált minőség és a művésszel
való közvetlen kapcsolat: neki adom a pénzemet, annak, aki épp az
imént letöltött tartalmakkal nyújt nekem élményt. A rengeteg közvetítő
kihagyása reális és méltányos árakat tenne lehetővé. Merthogy azokon kívül, akik mindenre ugranak, ami ingyen megszerezhető, sokan vannak, akik ez utóbbiak árfelhajtó hatása ellen lázadnak az ingyenes letöltéssel.
Nézzünk szembe a ténnyel: az internettel, a közvetlen kapcsolattal a reklám- és CD-készítő, a CD-égető, a nagykereskedő, kiskereskedő, importőr, exportőr, és ki tudja még ki feleslegessé válik. Olyan járulékos költséget jelentenek a vevő számára, ami - ha létezik internetes elérhetőség - felesleges. Az ő szakmájukra dekonjunktúra vár, kimennek a divatból, ahogy a jeges, az ószeres stb.
***
Amikor a torrentező "ellop" egy műsorszámot, kizárólag a művészt károsítja meg, a művész munkáját ugyanis használja, de nem fizet érte (művész alatt értve mindazokat, akik egy művészeti produkció létrejöttében nem mellőzhetők: író, előadó, operatőr, rendező, hangstudió, stb.) A többiek munkavégzésére egyszerűen csak nem tart igényt, márpedig akinek nem veszi igénybe a munkáját, annak nincs is miért fizetnie.
A zene esetében egyszerűen nincs szükség közvetítőre, közvetlenül fel- és letölthető. Ha az ember vesz egy játékot, akkor a programozón kívül sok más ember munkáját kell megfizetnie. Ha letölti, a neten talál hozzá feltörőkódot, amit valaki ingyen, a szabadideje rovására készített. A legfrissebb filmekhez néhány nap alatt megszületik a felirat, persze, ha az ember tud angolul, az nagy előny. Valaki elkészítette ingyen. Ha megvesz egy könyvet, abban is sok ember munkája van, amit meg kell fizetni. Letölteni pedig azért tudja, mert valaki ingyen, a szabadideje rovására beszkennelte, "karakterfelismertette" és ritka, hogy utána ne futtatott volna végig rajta egy helyesírás-ellenőrző programot. Tudja valaki, hogy ez mekkora munka?
Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a netpolgár hajlandó engedni a minőségi elvárásokból: ha CD-t szeretne hallgatni, megvenné, de neki elég az mp3-minőség. A szikron kényelmesebb, a profi felirat jobb (magunk között szólva ez nem teljesen igaz), de megelégszik a gyengébb minőséggel, ha gyorsan megszerezhető. Könyvet olvasni kényelmesebb, de neki megfelel a képernyő.
A művész tehát nem helyettesíthető, a szellemitulajdon-üzlet többi résztvevője igen. Ez utóbbiakat csak úgy lopják meg, ahogy a villanypásztor a pásztorembert, a gép a kétkezi munkást. Korábban fontos, és hasznos munkát végzett, amelyre most már nincs vagy egyre kevésbé van szükség.
Csakhogy amíg a művész kiszolgáltatott, a slepp nem. Miközben tele az éter a panaszukkal, vigyáznak arra, hogy saját érdekeik lehetőleg ne szenvedjenek csorbát. Hargitai Miklós cikkéből idézek: "Ma már a kiadói bevételek nagyobbik hányadát az üres adathordozók árában megfizetett adó teszi ki, meglehetősen viszonylagossá téve azokat a károkat, amelyeket az ágazat az internetes tartalommegosztás miatt úgymond elszenved." Ez az egy tény fényesen igazolja, hogy a vita nem igazságról és lopásról szól, és nem is a művészek érdekeiről. Ha valóban az előadók jogairól lenne szó, a teljes befolyt összeget - a fent vázolt okokból - nekik kéne kapniuk. Talán nem is a torrentezők károsítják meg a legjobban a művészeket.
A jelenlegi, valóban ellentmondásos helyzetre olyan megoldást kell találni, hogy a művészből élők rájöjjenek, hogy ideje szakmát váltani, a művészetből élők viszont nehogy.
